A szemeszter összességében legérdekesebb túrája a legmodernebb orosz városba vezetett. Olyan dolgokat tapasztaltunk, amiket Oroszországon kívül más országról nem tudok elképzelni. Hatalmas katedrálisok, paloták, vodka reggel és persze az Ermitázs. A 'tovább' után egy őrült hosszú hétvége élményei, látnivalók, és egy olyan fura érzés, ami semmilyen más hely meglátogatása után nem fogott még el... 

Biztos mindenkinek megvannak az alap elképzelései Oroszországról; kaotikus, őrült, monumentális, hideg, laza szabályrendszer. Szeretnék rácáfolni a sztereotípiákra, de négy nap után sajnos még nem tudok. Akkor sem, ha a legnyugatibb kultúrájú városról van szó; ez is határozottan orosz. Ezért a posztot is több részre fogom osztani, az első részben azokról a dolgokról írok, amiket eddig még sehol máshol nem tapasztaltam. A másodikban röviden bemutatok egy csomó látnivalót, amiket nem szabad kihagyni. Végül pedig árnyalni próbálom egy kicsit a képet; nem minden arany, ami fénylik. 

#1 Csak Oroszországban...

Jogosan gondolhatná az ember, hogy biztos könnyebb bejutni az országba, mint onnan ki; mi mégiscsak az EU-ban élünk, a határ másik oldalán pedig gazdasági válság és autokrácia van. Ehhez képest nem olyan egyszerű bejutni; vízum és külön, az országra kötött egészségbiztosítás kell (ha jól emlékszem össz. 77€), de ez csak az első akadály. Az odaúton óránként elmondták a buszos határátlépés (Narva-Ivangorod) szabályait az ESN-es túraszervezők:

• Ne mosolyogj a határőrökre! Ne viccelj velük! 
• Hibátlanul kell kitölteni a migrációs kártyát, és nem szabad elveszteni, különben nem engednek ki az országból!
• Ha úgy látják jónak, kipakoltatják az egész buszt és egyenként engednek át (így is volt...)!

Egy határátlépés során végül négyszer nézték meg ugyanazt a vízum+útlevél kombót, de mindezek ellenére gond nélkül átjutottunk, pedig még amerikai is volt velünk. A túloldalon ez a tökéletes angolság fogadja az európai utazókat (avagy megkérik a vécét, hogy ne dobálózzon): 

Emlékszem milyen jól szórakoztunk azon általános iskolában, hogy minek angol szavakat magyarosítani. Például akkor is értem, hogy rally, ha nem úgy van leírva, hogy rali. Na ezt a szükségtelen fordítgatást új szintre emelték az oroszok. A legjobbak oroszul, angolul és a poén kedvéért mintha angolról magyarosítva írnám le:

• Хэллуин - Halloween - Helovín
• Доктор стренджь - Doctor Strange - Doktor Sztréndzs
• Макдоналдс - McDonald's - Mekdonáldsz
• Сабвей - Subway - Szabvéj
• Старбакс - Starbucks - Sztarbaksz
• Супермен - Superman - Szupermen

Ugye, hogy milyen hülyén nézne ki, ha otthon azt látnánk a Deákon, hogy Szabvéj? Na hát, Szentpéterváron minden sarkon ilyenekkel lehet összefutni...

Azt se tudnám elképzelni máshol, hogy például a Burger Kingben sört csapolnak. Pedig itt még kettő egy áráért akció is volt belőle! Vagy azt, hogy photoshoppal veri át az önkormányzat a lakosokat! Mondjuk az gondolom senkinek sem meglepetés, hogy mindenhonnan a vodka folyik. Na de hogy a város turizmusa még rá is játszik erre! Az egyik legforgalmasabb szuvenírboltban reggel-este áll a tálcán a több üveg vodka műanyagpoharakkal. Apropó szuvenírbolt: 

Az oroszok imádják Putyint, minden boltban, piacon ott vannak az ő arcával ellátott pólók, bögrék, sapkák és mágnesek. Úgy látszik azt gondolják, hogy Putyin a legexportképesebb turizmus termékük, és amúgy nincsenek messze az igazságtól; a legtöbben poénból mind vettünk valamit, amin ő van rajta. Az ijesztő az, hogy míg mi röhögünk rajta, ők komolyan gondolják... 

Aki a káoszba akar fejest ugrani, annak két helyet tudok javasolni: Dumskaya utca és Purga 2. Előbbi a város helyiek által látogatott partiutcája, így a szórakozás garantált egy Sztálin grafiti vagy Lenin szobor által a CCCP bulihelyen. Vagy az által, hogy helyi menő csávóknak annyiból áll a szórakozás, hogy jól megbőgetik a sportautó motorját minden hely előtt, aztán továbbmennek. A Purga 2 pedig egy olyan szórakozóhely, ahol az év minden napján újévi bulit tartanak; meztelen mikulással, egy csomó piával és egy nagy adag ízléstelenséggel. 

Gyorsan a laza szabályokról: mindenképp nézz körbe mielőtt lelépsz az utcára, mert senkit sem érdekel komolyabban a narancssárga-piros lámpa, főleg akkor, ha egyedül vagy! A hab a tortán pedig a rendőrök; amellett, hogy esténként gyakorlatilag vadásszák a részeg külföldieket (és persze egy pontig igazuk is van, bizonyos alapszabályokat be kell tartani), végtelenül korruptak. Mindenki lesi a kis mellékest, kettő olyan eset is történt a csoportunkban, hogy az őrsön töltött éjszaka, majd az országból való kiutasítás fenyegetése csak akkor tűnt el, amikor előkerült egy kis kápé. Az egyik spanyol barátom, miután ivott az utcán, 700 rubelért (10€) fizetett le három (!) rendőrt, hogy hazaengedjék. Úgy látszik nem megy túl jól...

#2 Látnivalók 

Na ebben bizony nincs hiány. Négy napot töltöttünk el a városban, de úgy érzem, hogy legalább egy hét kell hozzá, hogy minden érdekességet felfedezzen az ember a központban. Ennek pedig az az oka, hogy hatalmas a város. Széles utak, óriási lakóházak és simán háromszor annyi idő két metrómegálló között, mint otthon. A teljesség igénye nélkül (a végén egy kis sorba rendezett képgalériával):

• Ermitázs, Palota tér. Nem kérdés, hogy ezzel kell kezdeni. A Téli Palotában berendezett múzeum hatalmas, fényűző és gyönyörű. A guide szerint, ha valaki csak max. egy percet tölt el egy kiállított műnél, akkor 11 évig tart mindent megnézni. Maga a múzeum akkora hatással volt rám, hogy erről inkább a poszt harmadik részében írok még többet. 
• Péter-Pál erőd. Sziget a város közepén, ami Szentpétervár első építményének (1703) ad helyet, és ahol ma a Romanov dinasztia sírhelye is van. 
• Templomok: A Megváltó Temploma a Kiontott Vér helyén, Kazan Katedrális, Szent Izsák Székesegyház. Érdekesség a templomokról a hozzám hasonló korban lévőknek: a szovjet időkben, amikor erős volt a vallásellenesség mindenféle érdekes dolgokra használták ezeket a gyönyörű műemlékeket. A legtöbb például magtár, vagy más ételraktár volt, de a személyes kedvencem: ateizmus múzeum. 
• Yusupov palota. Orosz nemesi fényűzés mintapéldánya, egyébként pedig itt ölték meg Raszputyint, külön túrát lehet szervezni csak erre a részre. 
• Neva. Meglehetősen széles folyó, nagyon szép képeket lehet készíteni mindkét oldaláról. Hajótúrán körbevisznek a folyón, megmutatják az Aurora cirkálót -ami az 1917-es forradalom egyik jelképe- és a Nyári Palota kertjét is. Aki nyárra időzít, az nézzen utána a White Nights Festivalnak, amikor többek között felhúzzák a kivilágított hidakat, hogy a bíborszínű-vitorlás hajók fel tudjanak vonulni a folyón. 
• Metró. Oké-oké, ugyanolyan metrókocsik járnak, mint otthon, de nem ez az érdekes, hanem az állomások! Szobrokkal, faragott oszlopokkal, mozaikokkal díszített hatalmas csarnokok kb. 100 méterrel a föld alatt. A távok pedig hatalmasak. Az egyik megállóból, onnan, hogy kiléptem a kocsiból 7 perc volt felérni az utcára! 

Ezek mellett pedig még egy csomó más hely, amire már nem volt időnk, de ha egyszer visszamegyek, mindenképp útba ejtem őket: Alexander Nevsky monostor (kb. a Fiumei sírkert ottani megfelelője), Peterhof Palota, Nyári Palota, stb... Nagyon szép város, egyszer mindenképp érdemes elmenni. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy egy fantasztikus csapattal voltam kint, ezért az egyik legjobb élményem volt az egész szemeszterben. Volt valami, ami viszont beárnyékolta magának a városnak a hangulatát. SPOILER: egy kellemetlen hangvételű befejezés következik! Még be tudod zárni az ablakot...

#3 Nem így terveztem eljönni

Mielőtt bárhova utazok, indulás előtt mindig elolvasom a hely történelmét és most is így tettem. Így bukkantam rá a következőre: orosz történészek szerint a város életének első húsz éve alatt (1703-) félmillió jobbágy kvázi rabszolgaként dolgozott az új birodalmi főváros megépítésén és közülük 30-100 ezer meg is halt a hideg, éhség és a járványok miatt. Ez a gondolat valahogy nem hagyott nyugodni Oroszország 'legnagyszerűbb városának' monumentális sugárútjait járva. 

De akkor is kelletlenül eszembe jutott, amikor az Ermitázs színarany étkezőcsarnokában arról mesélt a guide, hogy igen, ezek itt a hányósarkok. Hiszen, hogyan máshogy tudna az orosz nemes 80 fogást elfogyasztani egy 15 órás vacsorán? Az Ermitázs, és a Yusupov Palota (meg gondolom a többi is) pedig valahol mindig is erről szólt; mutassuk meg a világnak, milyen nagyszerűek vagyunk! Gazdagok, szórjuk a pénzt, ide is egy festmény, meg oda is. Ja, az az aranyóra legyen igazából egy egy méter magas aranypáva-bagoly-fa-kakas szoborkompozíció, aminek majd a közepére szúrjuk az apró számlapot. Az a Rómából másolt mozaik meg legyen olyan részletes, hogy hét év kelljen hozzá, míg kirakjátok! (Miközben az orosz jobbágy éhen hal a hidegben.)

Kétségtelen, hogy hatalmas és lenyűgöző a múzeum gyűjteménye (da Vinci, Michelangelo, Rembrandt, csak hogy a legismertebbeket említsem). Ahogy az is kétségtelen, hogy már-már komikus módon próbálja utánozni a mindenkori francia, olasz, spanyol művészeteket, akár gyenge utánzatokon keresztül. Így felvágni nem olyan menő ám... Ez pedig keserű ízt adott a túrának, és innentől kezdve más színben láttam Szentpétervárt: egy kétségbeesett, álszent próbálkozásnak, hogy míg a saját népünk szenved, addig mi azt mutassuk, hogy a világ császárai vagyunk. Minden palota, sugárút, metróállomás, múzeum, kávéház ezt a feelinget árasztja magából, ez a város esszenciája. 

Persze ez csak egy vélemény, és akinek ez nem tetszett, az inkább ne is olvassa el ezt a bekezdést. De tényleg! Ugyanis óhatatlanul eszembe jutott az, hogy a magyarok több, mint harmada él létminimum alatt. Miközben a Kedves Vezető stadiont és kisvasutat épít a kertjébe. Az egészségügy rohad, de legalább Mészáros Lőrinc öt év alatt az ország egyik leggazdagabb gázszerelője oligarchája lett. És itt most abba is hagyom, mindenki érti mit akarok mondani ezzel és talán nem is túlságosan erőltetett a párhuzam. 
Hatalmas lábon tud élni az elit, legyen az egy kormány, vagy egy dinasztia. De ahogy nem szabad elfelejteni, hogy eközben milliók éheznek Magyarországon, azt sem szabad elfelejteni, ha Szentpéterváron jár az ember, hogy tízezrek haltak meg azért, amit ma látunk belőle. 

A többi utazásom során szerencsére nem volt ilyen élményem, érzésem, szóval az már végig könnyebb hangvételű lesz, nem ilyen komor végű, mint ez. 

Bocsi,
Marci