Az előző, történelmi fókuszú poszt után mostanra sikerült a beadandó esszétengerből odajutni, hogy nagyjából befejezzem az észt kultúra bemutatását. A 'tovább' után 8 olyan dologról írok, amik számomra azzá teszik Észtországot amivé; egy izgalmas és baromi élhető országgá. 

#1. Nyelvrokonság. De tényleg?

Kezdjük az elefánttal a szobában: mi igaz ebből? Mivel nem vagyok nyelvész, ezért ezt nem tudom eldönteni, csak a saját tapasztalataimra hagyatkozni. Még a szemeszter elején részt vettünk egy 2,5 hetes észt nyelvtanfolyamon, hogy a legfontosabb dolgokat megtanuljuk, és a következő a helyzet... Mi ketten magyarként sokkal könnyebben vettük az akadályokat, mint a többiek, mert a nyelv szerkezete (a prepozíciók helyett mindent toldalékként a szó végére pakolunk, így változtatva a jelentését. Minden egykori nyelvtantanáromtól elnézést kérek, ha hülyeséget sikerült írni!) hasonló, csakúgy ahogy a kiejtés is. Ezen túl azonban nem sikerült sok közöset találni, pár, a gyűjtögető-vadászó életmódból megmaradt szó kivételével.

• Kéz: Käsi (s=sz)
• Hal: Kala
• Víz: Vesi
• Méz: Mesi
• Vér: Veri
• Szarv: Sarv
• Vaj: Või
• Gumimatrac. Ez a kedvencük, mindig ezzel jönnek, bár ez csak a modern kor és a véletlen műve. 

Egyébként pedig imádják mondogatni, hogy nyelvrokonok vagyunk, új ismertség esetén az első 10 percen belül felmerül, és nem én szoktam felhozni. Mindig azt érzem, hogy nagytesóként tekintenek ránk. Végre valaki (a lengyeleken kívül persze), aki nem utálja a magyarokat, és nem is tudunk róla! 

#2. Faházak mindenhol

Azt az elején le kell szögezzem, hogy, ahogy a nyelvészethez sem értek, úgy az építészethez sem (megy a listára). Épp ezért képtelen vagyok megmagyarázni, hogy pontosan hogy épül fel egy ilyen ház, vagy hogy lehet élni benne, itt északon. A lényeg: amit kívülről látok, az fából van. De nem ám ilyen uncsi módon, hanem a paletta minden színében: rózsaszín, zöld, kék, sárga, szürke, stb... Ilyet máshol még nem láttam, ha valaki igen, akkor igazán bekommentelhetné, köszi!

#3. Keverék konyha, kézműves sörök

Aki arra számít Észtországban, hogy valami egészen különleges gasztro élményben lesz része, az csalódni fog. Az itteni konyha egy német-orosz keverék, és leegyszerűsítően úgy lehetne jellemezni, mint disznóhús krumplival. De mivel nem szeretném ennyiben hagyni, ezért pár jellemző étel még (a teljesség igénye nélkül): véres hurka, savanyú káposzta, párolt zöldségek, hal és fekete kenyér. Mindez nyakon öntve egy liter tejföllel és kész a nagymama ebédje. Érdekesség még, hogy van egy Túró Rudihoz hasonló termékük, a Kohuke (imádom!) egyébként pedig Dunát lehet rekeszteni az út menti almafákkal, amiről csak úgy le lehet szedegetni az almát, senki sem szól meg érte. Ja és valamiért tele van a mogyi cég termékeivel az ország (héjas és pucolt földimogyoró, crackers, szotyi), valamint találtam magyar borokat, Törley pezsgőt és Kotányi fűszereket is.

Ami az italt illeti, a vodka terén nincs meglepetés, ez messze a legnépszerűbb önpusztító fegyverük. Viszont nem lehet elmenni amellett a kb. ötéves trend mellett, hogy tele vannak kézműves sörökkel. Pár márkát a boltokban is lehet kapni, a legolcsóbb 3€, a kézműves sörözőkben 4€-nál kezdődik, de nem ritka a 7-8€, vagy drágább sör sem. Vidéken nagyon sokak főznek saját sört a baráti társaságnak, nekem is volt szerencsém a szauna után inni egy borókabogyós világosat vidéken. De van minden: IPA, double IPA, stout, rozs stb... Aki jobban ért hozzá, az itt biztos megtalálja, amit keres. 

 #4. Az észt vidék

Történt, hogy szeptemberben négyen béreltünk egy kocsit és azzal a felkiáltással, hogy nem csak Tallinnból áll az ország, elautóztunk a nyugati országrészbe. A listán volt két tengerpart menti üdülőváros, egy posztszovjet város és azt gondoltuk, hogy útközben majd beugrunk valahova egy helyi vendéglőbe valami világvége utáni kis faluban, hiszen itt biztos, hogy jó, és autentikus lesz a kaja. 

Az üdülővárosokról (Haapsalu, Pärnu) az ekkor megszülető "jaj nyáron biztos nagyon szép" mondattal tudnék beszámolni; szeptemberben teljesen kihaltak voltak, ide még biztosan vissza kell jönni egyszer. Az mondjuk érdekes újdonság volt, hogy Pärnuban született a Faberge tojásos arc, és láttuk a helyi focicsapat meccsének végét. Ezen az úton volt szerencsém meglátogatni a világ talán legcsúnyább városát, Paldiskit. A '60-as évektől kezdve a legnagyobb szovjet tengeralattjárós kiképzőközpont volt, ezért a külvilágtól teljesen el volt zárva, csak 1994-ben vágták el a szögesdrótokat. Ennek megfelelően szürke, kockaházas, koszos és lehangoló kisváros, amit főként oroszok laknak. Ez a fajta szovjet örökség sok helyen megtalálható még az országban, ha valakit a régi katonai bázisok, és gyárak érdekelnek, akkor itt nincs benne hiány! 

Ami pedig a falvakat illeti; hát azok nincsenek. Érdemes tudni, hogy Észtországban a legkisebb a népsűrűség Európában. Ehhez adjuk hozzá, hogy az észtek szeretnek egyedül lenni. Az eredmény: ha meg tudod engedni magadnak, akkor építesz egy házat kilométerekre a többitől. Épp ezért, amikor kerestük a falusi fogadót, akkor már a tucatnyi elhagyott, település határát jelző tábla (település sehol, csak 2-3 ház az út szélén) után kezdett gyanús lenni a dolog; hol élnek az észtek?! Kisebb-nagyobb városokba tömörülve és azok között szétszórva az egész országban. Így végül se falusi étterem (meg kellett elégedni egy kisvárossal), se autentikus észt konyha. 

Az alacsony népsűrűség kedvez a természetnek is. Aki szereti az érintetlen, sűrű erdőket, a tiszta vizű folyókat, annak biztos tetszeni fog az észt vidék. Az ország területének 60%-át borítja erdő, egyébként pedig tök lapos. A legmagasabb hegy domb 318m. Nekem amúgy nagyon tetszik az is, hogy míg én a Balatonhoz vagyok szokva, itt teljesen más egy part képe. A legszembetűnőbb, hogy ha hátat fordítasz a tengerpartnak, akkor fenyőerdőt látsz! 

 #5. Infrastruktúra

Ez az egyik dolog, amiben erősen látszik, hogy egy Magyarországnál gazdagabb és modernebb helyről van szó. Ha valaki akár csak egy délutánt is tölt el Tallinnban, akkor biztos szemet szúr neki a felújítások és építkezések száma, meg persze az is, hogy az emberek tényleg megfogják a munka végét, nem csak állnak fölötte. Villamosvonal hosszabbodik a reptér felé, vasútállomás bővül, újabb felhőkarcoló épül, lakóházakat húznak fel, homlokzatokat tataroznak. Ráadásul magyar szemmel nagyon látványos sebességgel. Az alábbi épület másfél-két hónappal ezelőtt 5 emelettel volt alacsonyabb és nem voltak még rajta üveglapok (és nem balra vízszintesen építik, csak sehogy sem tudom elforgatni ezt a sz*rt..):

De ami hozzátartozik még itt a modernséghez az az, hogy ebben országban nem láttam még lerobbant-lepukkant buszokat, mint például otthon az Ikarusok tömkelege. Az összes busz újabb, modern, az összes vonat vadiúj, wifi van rajta és az angolul beszélő kallernél kártyával is lehet fizetni. A villamosoknál van egy kis eltérés, az egyik vonalon a bpesti 3-as és 17-eshez hasonlóan új, spanyol CAF villamosok járnak, a másik vonalon pedig cuki kis Tátrák, mint utolsó hírmondó az előző rendszerből. 

Ha pedig azt hiszi bárki, hogy itt akkor biztos nagyon drága a bérlet, az nagyobbat nem is tévedhetne. A tallinni és a környező megyében bejelentett lakók a személyi igazolvánnyal összekapcsolt zöldkártyát igényelhetnek, amivel ingyen használhatják a tömeg -és távolsági közlekedést a fővároson és a megyén belül. Még egyszer: ingyen. Nem 9500/hóért az Ikarusokon és kieggel a HÉV-en. 
A közlekedéshez cute kiegészítés: a sötétebb hónapok beköszöntével mindenkinek kötelező reflektort hordani a ruháján kb térdmagasságig lelógatva. Aki ezt nem teszi, azt a rendőr több száz eurora is büntetheti.

#6-7-8. Egyéb királyságok

Azt például gondolom senki sem tudta, hogy Alan Walker - Faded c. klipjét Észtországban forgatták. Mielőtt idejöttem én se. Kiderült, hogy Paldiski, és a többi szovjet betonmaradék érdekes lehet például egy videoklipben. Az egyik helyszín az egyik kedvenc kiülős-iszogatós helyünk volt a nyáron, a régi városi színház (Linnahall):

Azt se tudtam, hogy a szaunázásnak itt legalább akkora hagyománya van, mint Finnországban. Kb minden valamire való házban, lakásban van szauna. Vidéken gyakran a háztól elkülönítve építenek egy szaunát, aminek főleg kikapcsolódás a funkciója, vagy pedig közösségi helyszín. Az egyik legkirályabb hétvégém a következőképp nézett ki: a fáradtságtól-másnaposságtól lekésni a kocsit, ami felvesz / épp elcsípni a buszt, amivel 4 órát utazok az ország délkeleti csücskébe / itt már elérni a kocsit és egy snowboard parkhoz menni a fenyőerdő közepén / kunyhót építeni, meleg sütőtöklevest enni, beszélgetni a tűz mellett / közösségi szauna a fagyos vizű fürdéssel és a már korábban említett borókabogyós sör. #high #life. 

Mindenkinek kell egy nemzeti sport, amibe bele vannak őrülve. Azt észteknek ez a kiiking, (csak azok kattintsanak, akik épp nem esznek)! Tulajdonképpen egy extrém hintáról van szó, ami ha elég tökös vagy, akkor átfordul veled. Barátságosabb verziója a 4-6 emberre tervezett hinta, ami tök jó móka amúgy és elég sok helyen meg lehet találni. 

Az a baj, hogy ahogy elkezdtem írni a posztot újabb és újabb dolgok jutottak eszembe, hogy 'hú ezt milyen király lenne megosztani!'. De akkor még nagyon hosszan folytathatnám ezt a fajta bemutatást, és most már egy kicsit inkább más, utazós-útinaplós irányba mennék. Csak azért, hogy ne legyen ilyen trehány befejezése a posztnak, itt hagyok három linket, ami még teljes mértékben az észt érzéshez tartozik. Amolyan 'további tudnivalók' jelleggel, ha valakit érdekel. 

Winter swimming (lehet csak úgy simán is belemenni a tengerbe, ennyire nem őrült mindenki, mint a videóban)

Elektronikus állampolgárság

Cégalapítás, vállalkozás, startupok (videó)

Kohtumiseni,
Marci