Komfortzónán kívüli vállalkozásba kezdtem, és ezt inkább nem is rejtegetem. Míg én szeretem hallani a saját hangomat és imádom a véleményemet, az korántsem biztos, hogy ezzel más is így van. Mégis több helyről kaptam bátorítást arra, hogy próbáljam meg én is ezt a blog dolgot. Szóval most belevágok és meglátjuk mi sül ki belőle. 'Legrosszabb' esetben tanulok belőle valami újat.

A cím egy régóta érlelődő gondolatomra utal, ami nem igazán egy rakétatudomány, de nekem néha segít megbirkózni a hullámokban érkező kapunyitási pánikjaimmal (kortársaimnak külön érdekes info erről, katt: quarter-life crisis, FOMO). A lényeg az, hogy szerintem egy csomó buborék vesz körül minket az életben, amiből néhányba beleszülettünk (magyar, nyíregyházi-budapesti, fiú, családi környezet stb...) és néhányat mi 'fújunk' magunk köré (baráti kör, hobbi, egyetem, munka, zenei és egyéb szubkultúrák, stb...). Én a fiatal felnőtt léttel így igyekszem megbirkózni; mesterszakra jelentkeztem, hogy keretet adjon a mindennapjaimnak, diákszervezeti tag voltam, most pedig Erasmuson vagyok. Itt most abbahagyom a filozofálást, mielőtt bezárod az ablakot, erről talán még később...

Most arra teszek kísérletet, hogy a saját buborékjaimból élményeket és ritkán akár következtetéseket is megosszak. Ezek nem véglegesek, folyamatosan alakulóban vannak. A főbb forrás a jelenlegi észtországi Erasmus félévem, de előfordulhat, hogy másról is írok majd. 
A blog elsősorban személyes élményeket és véleményeket tükröz, barátoknak és családtagoknak szól, ezért magyarul írom, de néha belefuthatok majd Hunglish kifejezésekbe is, előre is bocsánat. Igyekszem egy héten legalább egyszer-kétszer bejelentkezni.

Vágjunk bele...
Marci