Egy ország kultúrájáról sok dolgot csak helyben lehet megérteni, megélni. De egy olyan, számunkra periférián lévő ország esetében, mint Észtország első lépésként szerintem az is elég, ha tudunk róluk. A következő két posztban azon leszek, hogy a jövőben ne csak a digitalizáció és a startup szó jusson eszedbe Észtországról, hanem a 'Daloló forradalom', a balti élőlánc, vagy a kézműves sör. Próbálom ezt a nem-wikipédiás stílusnál maradva és személyes élményeken keresztül, remélem jól sikerül!
Egyébként nem sikerült. Olyan hosszú lett a történelmi bevezető, hogy ha beleírok még minden mást, amit szerettem volna, akkor tuti kifolyt volna a szemed, mire a végére érsz, hacsak előbb nem zárod be az ablakot azzal a felindulással, hogy sose kattintasz többet a posztjaimra. Szóval a következő lesz: mint a free walking tour koncepciónál, ez most szimplán egy történelmi bevezető lesz. (Bocsi... minimum a szövegdobozig olvasd végig pls!)
- Fontos, hogy a többi dolgot könnyebb legyen megérteni később, megadja a kellő hátteret.
- De amúgy nem életbevágó az én személyes élményeim szempontjából...
Szóval, ha valakit nem érdekel a történelem (pedig tényleg izgin próbálok írni róla, ígérem!), akkor annak elég, ha csak a következő posztot olvassa el, aminek tartalma kulcsszavakban:
Nyelvrokonság, skandináv faházak, autóstúra posztszovjet városokban és az észt vidéken, sűrű erdők, természet, észt konyha, kézműves sör, Hanza városok, szauna kultúra. És csak azért is: startup, digitalizáció.
# Mi magyarunk imádunk panaszkodni, hogy mennyit vert minket az isten az évszázadok során. Mert még nem találkoztunk észtekkel...
Az új évezred környékén, amíg mi épp próbáltunk átállni a kereszténységre, addig a pogány észt törzsek a vikingekkel és szlávokkal csatázgattak több-kevesebb sikerrel. Tartott mindez a 13. század elejéig, amikor Európa utolsó pogányaiként kivívták azt az elismerést, hogy kereszteshadjáratot hirdetett ellenük a pápa. Végül 19 év után a dánok foglalták el (1219) a mai ország területét. Nekik külön büszkeség, hogy a legenda szerint a döntő csatában egyszer csak lehullott az égből egy zászló, aminek köszönhetően jól legyőzték az észteket. Btw azóta használja Dánia a piros alapon fehér kereszt zászlaját. A vereség után hamarosan Tallinn (kb. Pozsony méret) és Tartu (kb. Székesfehérvár méret) is Hanza-város lett, ami erősen meghatározta fejlődését, ahogy telt az idő (nyelvhasználat, kereskedelem, építészet, pestis, stb...).
A dánok végül eladták (1346) a földet a Német Lovagrendnek, akik később háborúban elvesztették a svédekkel (1561) szemben, akik később elvesztették az oroszokkal (1721) szemben. A lényeg, hogy az észtek évszázadokon keresztül jobbágyokként éltek a saját földjükön. A mai észt állam csak 1918-ban született meg (elszakadás az 1. világháborúban szenvedő oroszoktól), csak hogy 1940-ben újra elveszítsék függetlenségüket, amit 1991-ig nem is nyertek vissza a Szovjetuniótól. 1934 és 1959 között (háború és a legkeményebb szovjet uralom) az egymillió észt 10%-a menekült nyugatra/halt meg/került gulágra...
# És még így is méltóságukat megőrizve váltak függetlenné. Most jön az izgi rész!
Ennyi év szenvedés után, az egyre jobban elszegényedő SZU-ból hozzánk hasonlóan az észtek is minél előbb ki akartak ugrani. Ez a Singing Revolution/Daloló forradalom (film is van róla, tök jó!) rövid története.
Történt, hogy még az orosz cári idők alatt feléledt a nemzeti érzelem, és ez leginkább a népdalok éneklésénél csúcsosodott ki; az észtek 1869-től kezdve minden ötödik évben összegyűltek, hogy közösen népdalokat énekeljenek. Igen-igen, ez elég bénán hangzik, pedig nem az! Később a SZU alatt semmilyen nemzeti jellegű eseményt nem lehetett tartani, de ezeken a dalfesztiválokon valahogy a sorok közé írták a népdalos utalásokat, ami átment a béna szovjet cenzúrán, és így lettek a dalfesztiválok az összetartozás jelképe. Amikor kezdett szétesni a rendszer, 1987-91 között kisebb-nagyobb dalfesztiválonként 300.000 észt (az ország egyharmada!) gyűlt össze rendszeresen egy helyszínre (képen), hogy énekeljenek és egyre hangosabban követeljék a függetlenséget.
De az én kedvenc eseményem a függetlenné válás időszakából a balti élőlánc. 1989-ben a három balti ország lakosai (8 millió) közül a bátrabbak összeálltak és egyidejűleg kétmillióan élőláncot alkottak Tallinn-Riga-Vilnius vonalon (600 km). Nézd meg a videót, tök felemelő!!! Egyébként az egész forradalom békésen és kulturáltan zajlott; amikor a népes orosz kisebbség a jogaikat féltve elfoglalta az észt parlament épületét, majd később a túlerővel szemben kellett kivonulniuk, az észtek csak félreálltak és hagyták, hogy elmenjenek. Senki nem ütött, senki nem köpött. Magyarországon ez 2016-ban sem megy... És itt az egyik fő különbség a két nemzet között; míg mind a ketten vitathatatlanul sokat kaptunk a történelem során, az észtek a múlt sebeinek nyalogatása és külső felelős keresése helyett a jövőbe néznek. Mi pedig nézhetünk utánuk, mert már jóval előrébb járnak...
Úgy mint az összes nemzetiség, akivel eddig találkoztam, az észtek is azt hiszik magukról, hogy világbajnokok panaszkodásban. Külön viccesen jelenik meg ez a popkultúrában, angol felirattal nagyon tudom ajánlani a következő észt rap-et, nagyon vicces: klikk.
Mindenkire rábízom, hogy mit von le ebből a rövid összefoglalóból. Amit szerintem érdemes fejben tartani, amikor az országról olvastok; évszázados megszállás, 700 éves német (egyház, kereskedelem, földbirtokos) befolyás, cirka 250 éves orosz-szovjet befolyás, Hanza-város, imádnak énekelni, békés-csöndes-visszahúzódó nép, jövőbe tekintés.
Hamarosan jön a folytatás kevésbé száraz tartalommal :)
Stay tuned...
